Múlt hónapban kimaradt egy edzésnap. Kimondottan kellemes apropóból kifolyólag, szeptemberben volt ugyanis a nagylányom 5. születésnapja és egyik meglepetése egy wellness hétvége volt a családdal. Egészen véletlenül úgy sikerült intézni, hogy a hotelnek legyen konditerme, mondom, egészen véletlenül.

Misivel előre egyeztettük, hogy mit fogok majd azon a hétvégén edzeni, hogy ne menjen egy nap sem kárba. Milyen ismétlésszámokkal, milyen gyakorlatokat fogok majd végezni. Szépséges kis tervem volt így az aktív szabadságom idejére.

Viszont közbe szólt egy sajnálatos eset: a hotel konditerme közel sem volt olyan jól felszereltségű, ahogy azt ígérte magáról. Sehol egy kettlebell,  egy trx, egy súlyzó, de még egy tisztességes állvány sem! 

Mit csinál ilyenkor az ember lánya? Nyafog. Duplán nyafog. Most mit fogok edzeni? Az eredeti edzésterv kilőve. A kezdeti tehetetlenséget aztán felváltotta a konstruktív gondolkodás és pár perc után meg is lett a válságmegoldó edzésterv. Egy kis húzódzkodás mindig jó, saját testsúlyos guggoláshoz, fekvőtámaszhoz semmi eszköz nem kell, a plankhez elég egy polifoam. Az oldschool lényege éppen a sallangmentesség, nem kellenek csili-vili , hiper-szuper eszközök, elég vagy Te magad és a tested. Bárhol, bármikor lehet egy jót edzeni, shakespeare-i hasonlattal élve az egész világ egy nagy edzőterem.

Meg volt mentve a hétvége és a haza becsülete!  Így ez a pár nap valóban az aktív pihenésről szólt. Meg az evésről – persze - de ennyi kis kényeztetés mindenkinek jár! 

 live. lift. be happy

Még az edzés világába való hivatalos visszatérésem előtt történt, hogy szembejött velem egy, a Confidence & Power oldal által kiírt kihívás.

Unalmas nyári időszak volt éppen, a legjobbkor jött a challenge. Úgy gondoltam, érdekes lehet és egyben összekötöm a kellemest a hasznossal is: napi szintű mozgást a fejlődéssel.

Mi is a kihívás lényege? 30 napon át minden nap, az alábbi 3 gyakorlatot kell végezni: HÚzódzkodás, FEkvőtámasz, Kitörés. A mennyiben az ismétlésszámod 10 alatt van az adott gyakorlatból, a kiindulószámod 1, ha 10 felett vagy, abban az esetben a kiindulószámod 11. Végezd a gyakorlatokat minden nap, eggyel emelve az ismétlésszámot! A 30. nap végére istennő/istenkirály leszel.

Ja, ez utóbbi mondat nem volt ott, csak hozzá gondoltam.  Egy biztos, hihetetlen fejlődést ígértek a srácok az esemény leírásában.  Korábban is kezdtem már el kihívásokat, de mindig abbahagytam őket, ilyen-olyan indokkal. Tetszett, hogy itt az adott napi penzumot akárhány sorozatból összerakhattam. Kicsi gyerek mellett az élet egy hullámvasút, reggel van 10-20 perc szabadidőm, de lehet, hogy aztán órákig semmi. Ráadásul túl nagy eszközigénye sem volt a feladatnak, a legkomolyabb a húzódzkodó rúd, ami egészen véletlenül már fellelhető volt a lakásban. Az sem akadály, ha épp nincs kéznél, játszótéren, a hintán is tökéletesen kivitelezhető a gyakorlat.

Bevallom szkeptikus voltam. 3 egyszerű gyakorlat ismételgetésétől leszek erősebb? Ráadásul az eleje vígan ment! Mit nekem pár kitörés, guggolás, erős vagyok, semmi vész. A fekvőtámaszom is 10 felett volt akkor már, ezen sem aggódtam, de a húzódzkodás! Attól azért tartottam kicsit.

10 kitöréssel, 10 fekvőtámasszal, 1 húzonccal kezdtem. Valahol a közepe tájékán kezdtem el érezni, hogy nehezedik a dolog, így nagyobb etapokra osztottam a gyakorlatokat.  Addigra a kitörések olyan jól mentek, hogy cifráztam is: előre, hátra, oldalra, lábemeléssel, esetleg súlyokkal nehezítve. Sokszor használtam biosúlyokat: vagyis a gyerekeimet. Nekik jó móka, együtt töltött idő volt, nekem meg edzés.

 A fekvőtámasz is egyre könnyedebb lett, meg se kottyant a hónap közepén a szűk, szabályos kivitelezés, vagy akár egyben 20 ismétlés.

 Mégis, amiben a legtöbbet adott - amin én a legjobban meglepődtem, mert nem számítottam rá - az a húzódzkodás volt. Az elején kb. 2 ment szabályosan, inkább másfél. A kihívás végére már azonos ismétlésszámmal dolgoztam mindhárom gyakorlatnál. A koncepció az volt, hogy minden körben megcsináltam segítség nélkül annyit, amennyi ment. A többit szalaggal. A végeredmény itt a leglátványosabb: 4 szabályos húzonc lett.

Büszke vagyok magamra, azt hittem kötelességnek fogom érezni a hónap végére, de inkább megszokássá vált. A program beváltotta a hozzá fűzött reményeket, igaz a srácok jelmondata,  az oldschool működik, leteszteltem.

Ez egy igazi OneMore program volt, minden nap eggyel nőtt a tét és végül én nyertem. Alig várom az újabb kihívást novemberben! Próbáld ki Te is, megéri!

live. lift. be happy

Az első blogpostban - A kezdet - említettem, hogy nagyon sok mozgásformát kipróbáltam már az évek során, az aktuális életszakaszomnak megfelelően.

Amikor még fiatal voltam – khm… tegnap – nem nagyon érdekelt, hogy milyen órára járok éppen, egy cél vezérelt a mozgás és hogy legalább egy barátnőm csatlakozzon hozzám. Végig jártuk a klasszikus zsírégető, alakformáló aerobic órákat.

Később jöttek a gyerekek és nem igazán volt lehetőségem 1 méteres körzetnél nagyobb ívben elhagyni az otthonnak nevezett objektumot, így maradt minden aktuálisan fellelhető alternatív megoldás: főleg az otthoni edzés. Gyerekkel, gyerek nélkül, alvásidőben, főműsoridőben, mikor hogy alakult. Ahogy a szülés utáni babaháj kezdett szépen leolvadni, úgy lettek ezek a kis edzések egyre kevésbé kielégítők.

Felmerül a kérdés, miért éppen az OldSchool edzésforma lett a favorit? Mitől volt szerelem Misi OldSchool edzése első látásra vagy inkább első edzésre? A válasz nagyon egyszerű. A rendszer miatt. Azért, mert működik és nem csak ígér. Mert nem azt éreztem -mint korábban sokszor – hogy csak beestem egy órára. Ez itt a menü, tessék. Tetszik, nem tetszik, ezt eszed – ezt edzed – és pont. Van eleje és van vége minden edzésnek. Minden alkalommal átmozgatjuk a teljes testünket. Nincs csak láb vagy csak felsőtest nap. Minden izomcsoport dolgozik, szépen, ahogy a csillag megy az égen – mondaná a költő. Nem cél, hogy másnap ne tudj felkelni az ágyból, nem akkor jó, ha minél jobban fáj, főleg másnap. Meg harmadnap.  A terhelés folyamatos és egyénre szabott, holott mindenki ugyanazt a gyakorlatot, feladatot kapja.

Szeretem, hogy sokféle eszközzel dolgozunk. Impulzív leányzó vagyok, nem lehet boldoggá tenni egyetlen kettlebellel, kell a változatosság. Mert a változatosság gyönyörködtet és gyönyörködni jó. Az OldSchool edzéseken ráadásul olyan finomságokat is ki lehet próbálni mint a macebell, de emellett dolgozunk a mára már klasszikusnak mondható vasgolyóval, haskerékkel, csimpaszkodunk állványon, guggolunk súlyokkal, fekvőtámaszozunk, megtanulunk húzódzkodni.

Az edzés alatt Misi jelenléte folyamatos. Figyel, javít, korrigál, ha kell, így pontosan tudom, hogy amíg külön nem szól, addig nagy bénaságot nem csinálok. Ez az a figyelem, ami mindig hiányzott a plázás edzéseimnél. Egyértelmű, így sokkal kisebb az esélye a sérülésnek is.

Épp az egyéni terhelés teszi lehetővé a maximális egyéni fejlődést is, mindezt egy csoportos óra keretében. Én nem szeretek egyedül edzeni. Szeretem, ha vannak társaim a vasban, ha egymást motiváljuk egy-egy edzésen. Ugyanakkor fontos számomra a maximális egyéni fejlődésem is. Ezt fokozatos terheléssel, kis lépésekkel haladva, progressziókkal, és igen, ha kell visszalépéssel érjük el az OldSchool edzéseken.

Maximálisan elégedett vagyok már ezzel az egy-két hónap alatt elért eredménnyel is, és hol van még a vége?

Ha igazán jó hangulatra, családias edzésre vágysz, de mindezek mellett fontos számodra, hogy sérülésmentesen, értő szakemberek vigyázó tekintete mellett, egyénileg fejlődj és valósítsd meg a céljaidat, akkor az OldSchool edzést Neked találták ki. Kérj időpontot, próbáld ki, csak nyerhetsz vele. De vigyázz: függővé tesz!

live. lift. be happy!

"Ez a nap más, mint a többi..."  Ugye mindenkinek megvan a dal?  Gyerekkoromban minden szülinap így indult.

Ma is eszembe jutott, miközben futtattam a hétköznapi reggeli rutint, immáron anyaként.  Az idők változnak, az én lányaim már a „Ma van a szülinapom-pom-pomra” kelnek. Nem mai, de még csak nem is tegnapi csirke vagyok.

37 év. Még nem kerek szám, nem is túl sok, de már nem is kevés. Közhely, hogy születésnapokon az ember lánya/fia elgondolkodik, mi az, amit elért az életben.  Megáll és körbe néz: jó helyen vagyok? Jó úton járok? Ez az, amit elképzeltem magamnak öt vagy tíz éve? 

Szerencsés vagyok, mert igennel tudok válaszolni mindkét kérdésre.  De nem volt ám ez mindig így. Intuitív, érzelmes nőszemély vagyok, öntörvényű és állítólag makacs is, de ezt tagadom. Egy viszont biztos, mindig a saját utamon jártam. Ez az út sosem volt tükörsima, aszfaltozott, háromsávos német autópálya, inkább göröngyös, kátyús, kacskaringós kis földút.  Mit tanultam 37 évnyi utazás alatt? Leginkább azt, ne akarjam elcserélni a kis ösvényemet kivilágított repülőtéri leszállópályára, mert ez az ösvény visz a saját céljaimhoz. Voltak vargabetűk és kitérők, néha vissza kellett fordulni, oldschoolosan vissza kellet lépni egy újabb fejlődéshez.

Most pedig itt vagyok, kétgyerekes anyukaként, kiállva a jump box tetejére… Ez vagyok én. Ez az én utam. És tudjátok mit? Jól érzem magam.

Mert nem számít a kor, nem számítanak a ráncok, nem számít a narancsbőr és a szomszéd véleménye. Nem számít, hogy mennyit emelsz, mennyivel guggolsz, hány húzódzkodást tudsz csinálni. Egyetlen dolog számít, hogy mindig legyél jobb a tegnapi önmagadnál, magadnak. magadért.

Köszönöm azoknak, akik ezen az úton velem vannak, kísérnek, támogatnak. Köszönöm Nektek, hogy olvastok minket! 

live. lift. be happy

Szeptemberben egy egyedülállóan új rendezvényen vehettünk részt a Confidence and Power valamint a Macebell Magyarország jóvoltából, nevezetesen az első magyarországi macebell versenyen.

Izgalomban nem volt hiány, két gyakorlatban is megmérethették magukat a bunkózni vágyó lányok és fiúk.

A két versenyszám a 360, illetve a 10-2-ig gyakorlat volt. A súlyok egységesen lányok tekintetében 5 kg, míg a fiúk esetében 10 kg. A maximális ismétlés számított, adott 5 perces időintervallum alatt. 

Eredetileg én csak a 360-as versenyszámra készültem, illetve ezen indultam, legalábbis a verseny elején még ez volt a felállás. Aztán egy huszárvágással ismételten a világot jelentő tatamin találtam magam, macebellt pörgetve, mellettem két harcos amazonnal,  de nagyon előre szaladtam.

Térjünk vissza a délelőttre. A versenyre Kata barátnőm is elkísért, így első kézből szerzett ismereteket a Magyarországi bunkós életről. Lepakolást, átöltözést, gyors bemelegítést és a szabályzat ismertetését követően el is rajtolt a verseny az első  négy fiúval. Álomszép technikákat láthattunk, hihetetlen ismétlésszámok születtek már itt az első körben. Az egyik legszebb kivitelezésű gyakorlatot edzőtársam, Gergő mutatta be (a videón balról a második srác), aki az előkelő második helyen zárta a versenyt.

 A fiúkat az első lány négyesfogat követte. Itt én már egy cseppet aggódtam. A sporttársak olyan szépen pörgették a buzogányokat, hogy éreztem, maximálisan oda kell tenni magamat.

A felkészülésemről tudni kell, hogy a verseny előtt durván két hónappal fogtam életemben először macebellt, és csak a verseny előtt 4 héttel kezdtem a versenyszám gyakorlását. Nem voltam vérprofi, finoman szólva sem. Sokáig úgy gondoltam, csak drukkolni megyek, ráérek jövőre versenyezni, amíg Misi nem adta áldását a szereplésemre, álmodni sem mertem a megmérettetésről.

Látva a korábbi versenyzők gyakorlatait, tudtam, hogy ügyesnek kell lennem. Nem nyerni mentem, egy cél volt előttem: az 5 perc versenyidőt végig pörgetni, technikailag helyes kivitelezéssel, ahogy az edzéseken.

Ez utóbbi -legnagyobb csalódásomra- sajnos nem jött össze. Körül-belül félidőnél kezdett csúszni a tenyerem, egyre nehezebb volt kontrollálni a macebellt. Az egyik ilyen korrekciós hadműveletnél pedig a bíróm intett, hogy ez itt a vége, tegyem le a macit. Akkor és ott egy világ dőlt össze bennem. Mert végig akartam csinálni. Becsülettel. 

Kata vigasztalgatott, kicsit összeszedtem magam a kudarc után. Majd jött a kérdés: szerepelek-e a másik versenyszámban is?

Korábban a 10-2-iget még nem gyakoroltam, így némi hezitálás és egy 5 perces gyorstalpaló kurzust követendő megszületett az őrült döntés, indulok én is. Nem volt veszteni valóm, 3-an indultunk lányok, így lettem én harmadik. Ez azért nem egy követendő példa, volt ebben kockázat pont a gyakorlatlanságból kifolyólag, de megérte! 

A szünetekben a drukkerek ki is próbálhatták a vasbunkót, volt lehetőség gyakorlásra, kísérletezésre. Látványos és jó móka egy ilyen vasbuzogánnyal dolgozni, de még viszonylag kevés helyen tudod kipróbálni. Úgyhogy ne hezitálj, gyere Misihez edzeni!  Jó lesz!

Köszönet a képekért a Confidence and Power oldalnak.

A macebellről az alábbi linkeken olvashatsz:

http://macebell.hu/category/cikkek/

http://confidenceandpower.hu/2015/08/09/indian-club-macebell-clubbell-hogy-is-van-ez-a-bunkokkal/

Vagy lájkold a macbell facebook oldalát:

https://www.facebook.com/macebellmagyarorszag/?ref=br_rs

live. lift. be happy

Macebell. Oldschool becenevén maci. Eredeti indiai nevén gada. Magyarul buzogány. Mennyi név egyazon eszköznek. Nem meglepő, nincs új a nap alatt.

A macebellt évezredek óta használják, forgatják az indiai birkózók. Erőfejlesztő eszközként már bizonyított, nem véletlen, hogy bekerült az oldschool edzések eszköztárába is.

Két hónappal ezelőttig a maci nekem is csak a puha, ölelni való játékmackót jelentette. Láttam ugyan videókat a buzogány használatáról, olvastam is róla a Confidence and Power oldalon, a srácok már egy ideje használják az edzéseiken, de közelebbi kapcsolatba nem kerültünk. Ezért is vártam az edzést, hogy végre kipróbálhassam ezt a kis játékszert.

Az macbelll szuper választás, ha mobilitásra, fogáserőre vágysz, erősítenéd a core izmaidat vagy csak ha szereted a kihívást, szeretsz új dolgokat kipróbálni. Ez egy buzogány, nem olyan mint egy buzogány, hanem az. Már a legkisebb súlyú macebell is komoly sérüléseket okozhat, ha nem megfelelően bánunk vele. Alázatra, koncentrációra, testtudatra tanít.

Használatának elsajátítása nem kis feladat, de ha ráérzel, minimum Jean D'arcot varázsol belőled. A fiúkból meg egyiptomi istent. Főleg az egykezes 360 gyakorlat, na az valami gyönyörűség! Csajozós.

Egyik ilyen 5 perces pörgetés alatt gondolkodtam el azon, hogy az ókorban, középkorban ilyen és ehhez hasonló buzogányokat, kardokat forgattak. Nem 5 percig, napokig. Mondjuk nekik nem is volt gondjuk a vállmobilitásukkal, tartásukkal.

Amikor először találkozol a macbellel, meg fog lepni még a kicsi, 2,5 kilós "bocs" is. Annyira máshol van a súlypontja mint a szokott eszközöknek. Komoly koncentrációt igényel, hogy egyenesen tartsd, miközben szorítod ezerrel. Pedig még csak tartod magad előtt.  Még nem pörgetted, nem csináltál semmit, mégis az egész tested dolgozik.

Amikor már köszönő viszonyban voltam a macival, rátérhettem az alapgyakorlatokra. Oldalra lendítés, kézváltás, inga, láb- és törzsmunka. Mindent szépen egyesével begyakorolva. Különösen fontos, hogy edzés segítségével próbáljuk ki, sajátítsuk el a macebell használatát. Az oldschool edzéseken sincs ez másképp, Misi ott áll melletted, lesi minden mozdulatodat és javít, ha hibát lát, vagy ha azt látja, fáradsz. Alattomos kis jószág tud lenni, csak egy picit lankad a figyelmed és máris kék folttal mész haza. Mindig figyelj az edződre! Jót akar Neked. Még én is ezt mondom, pedig én biztos még egyet lendítek akkor is, ha már Misi leállított. Hiába, a név kötelez.

Ma még nem igazán elterjedt ez az eszköz, de reméljük idővel ez is változni fog. Ha kedvet kaptál, ugorj be egy edzésre! Misi készséggel bemutat egy helyes kis macebellnek, a barátság garantált.

Érdekel a macebell? Olvass tovább a témában az alábbi linkeken:

http://macebell.hu/category/cikkek/

http://confidenceandpower.hu/2015/08/09/indian-club-macebell-clubbell-hogy-is-van-ez-a-bunkokkal/

Vagy lájkold a macbell facebook oldalát:

https://www.facebook.com/macebellmagyarorszag/?ref=br_rs

live. lift. be happy

Örökmozgó voltam világ életemben. Már az óvodai jelem is súlyzó volt. Szinte egy percet sem tudok nyugton ülni, ha nem mozgok éppen, akkor vagy alszom vagy meghaltam. Mivel épp a klaviatúrát püfölöm, azt hiszem a második és harmadik opció kizárható.

Röviddel a nagyobbik lányom születése után elkezdtem keresgélni azokat a lehetőségeket, ahol mozoghatok, jól érzem magam és megvalósíthatom a kismamaként olyan sokat hallott én-időmet. Mindezt úgy, hogy imádott kis matricám napirendjébe is beleilleszthető legyen. Így történt, hogy kipróbáltam gyakorlatilag minden létező dolgot az online edzésektől kezdve, a kisebb közösségi edzéseken át, a nagy csoportos órákig, mindent. Sok emberrel megismerkedtem ez idő alatt és elmondhatom, hogy életre szóló barátságokat is kötöttem. Valami azonban hiányzott. A testem nem úgy változott, ahogyan én azt szerettem volna. Mindig csodálattal néztem az edzőtermekben szaladgáló tökéletes testű csajokat, akik zsonglőrködtek a nagyobbnál nagyobb súlyokkal.

„Ezt akarom én is, nekem is ilyen test kell” – fogalmazódott meg bennem a gondolat, ezért a barátnős, hétvégi kis alakformáló-zsírégető edzések mellett elkezdtem tudatosabban keresni a lehetőséget, hogyan és miként kerülhetnék közelebbi ismeretségbe a rúddal. Valljuk be, önállóan gyáva voltam elindulni, kellett egy idegenvezető.

Egy szép tavaszi napon – ez most nem szófordulat, valóban tavasz volt – a jószerencsém összehozott az én edzős másik felemmel.  Ő a jin én meg a jang, ő a józan ész, én meg a lelkesedés, ő a One én meg a More.

Azóta együtt edzünk. Misi megtanított az alapokra, az alapvető mozgásminták helyes kivitelezésére, hogy tudatosan végezzem a gyakorlatokat. Így lettem jóban a kettlebellel, a rúddal és súlyokkal, felfüggesztéses edzőszalagokkal. A befektetett munka pedig szépen lassan meghozta gyümölcsét.

Már nem volt gond a fekvőtámasz, nem egy szabályos, hanem 10-es nagyságrendben egymás után. A burpee (magyarul négyütemű fekvőtámasz) a mumus gyakorlatok közül átkerült a kedvencekhez. Ezen az oldalon egyébként is egyre több gyakorlat szerepel, mára szerintem mindegyik itt található – de szólok, ha találok olyat, amit mégsem kedvelnék. Idővel pedig előkerült az egyik legnagyobb vágyam a húzódzkodás. Leírhatatlan öröm, mikor az ember lánya végre képes önállóan az első húzódzkodására! Még nem szabályos, még nem tökéletes, de megdolgoztál érte. Végre a rúd fölé került az állad és a fellegekben jársz!

 Mikor kezdtem nagyon belejönni az edzésbe, az Élet közbe szólt. Hozott még egy kis csomagot - a kisebbik lányomat- így az edzést is fel kellett függesztenem egy rövid időre.

Az azonban sosem volt kérdés számunkra, hogy ez csak átmeneti időszak és hamarosan újból együtt dolgozik párosunk.

 Itt tartunk most. Az út előttem kristálytisztán kirajzolódik. Célom, hogy Misi segítségével elérjem azt a testet, amiről eddig csak álmodtam, miközben egyre erősebb is leszek. Valószínűleg fiúknál ez épp fordítva van, de nőből vagyok, elsődleges a kerek popsi – tegye fel a kezét, aki nem így gondolja!

 Hétről, hétre gyűrjük az edzéseket. A forgatókönyv a régi: Misi kiosztja a feladatot -  x ismétlés - és biztos lehet benne, hogy hozzáteszem: one more!

 live. lift. be happy

https://www.facebook.com/pg/onemore.plus1/about/?ref=page_internal