Örökmozgó voltam világ életemben. Már az óvodai jelem is súlyzó volt. Szinte egy percet sem tudok nyugton ülni, ha nem mozgok éppen, akkor vagy alszom vagy meghaltam. Mivel épp a klaviatúrát püfölöm, azt hiszem a második és harmadik opció kizárható.

Röviddel a nagyobbik lányom születése után elkezdtem keresgélni azokat a lehetőségeket, ahol mozoghatok, jól érzem magam és megvalósíthatom a kismamaként olyan sokat hallott én-időmet. Mindezt úgy, hogy imádott kis matricám napirendjébe is beleilleszthető legyen. Így történt, hogy kipróbáltam gyakorlatilag minden létező dolgot az online edzésektől kezdve, a kisebb közösségi edzéseken át, a nagy csoportos órákig, mindent. Sok emberrel megismerkedtem ez idő alatt és elmondhatom, hogy életre szóló barátságokat is kötöttem. Valami azonban hiányzott. A testem nem úgy változott, ahogyan én azt szerettem volna. Mindig csodálattal néztem az edzőtermekben szaladgáló tökéletes testű csajokat, akik zsonglőrködtek a nagyobbnál nagyobb súlyokkal.

„Ezt akarom én is, nekem is ilyen test kell” – fogalmazódott meg bennem a gondolat, ezért a barátnős, hétvégi kis alakformáló-zsírégető edzések mellett elkezdtem tudatosabban keresni a lehetőséget, hogyan és miként kerülhetnék közelebbi ismeretségbe a rúddal. Valljuk be, önállóan gyáva voltam elindulni, kellett egy idegenvezető.

Egy szép tavaszi napon – ez most nem szófordulat, valóban tavasz volt – a jószerencsém összehozott az én edzős másik felemmel.  Ő a jin én meg a jang, ő a józan ész, én meg a lelkesedés, ő a One én meg a More.

Azóta együtt edzünk. Misi megtanított az alapokra, az alapvető mozgásminták helyes kivitelezésére, hogy tudatosan végezzem a gyakorlatokat. Így lettem jóban a kettlebellel, a rúddal és súlyokkal, felfüggesztéses edzőszalagokkal. A befektetett munka pedig szépen lassan meghozta gyümölcsét.

Már nem volt gond a fekvőtámasz, nem egy szabályos, hanem 10-es nagyságrendben egymás után. A burpee (magyarul négyütemű fekvőtámasz) a mumus gyakorlatok közül átkerült a kedvencekhez. Ezen az oldalon egyébként is egyre több gyakorlat szerepel, mára szerintem mindegyik itt található – de szólok, ha találok olyat, amit mégsem kedvelnék. Idővel pedig előkerült az egyik legnagyobb vágyam a húzódzkodás. Leírhatatlan öröm, mikor az ember lánya végre képes önállóan az első húzódzkodására! Még nem szabályos, még nem tökéletes, de megdolgoztál érte. Végre a rúd fölé került az állad és a fellegekben jársz!

 Mikor kezdtem nagyon belejönni az edzésbe, az Élet közbe szólt. Hozott még egy kis csomagot - a kisebbik lányomat- így az edzést is fel kellett függesztenem egy rövid időre.

Az azonban sosem volt kérdés számunkra, hogy ez csak átmeneti időszak és hamarosan újból együtt dolgozik párosunk.

 Itt tartunk most. Az út előttem kristálytisztán kirajzolódik. Célom, hogy Misi segítségével elérjem azt a testet, amiről eddig csak álmodtam, miközben egyre erősebb is leszek. Valószínűleg fiúknál ez épp fordítva van, de nőből vagyok, elsődleges a kerek popsi – tegye fel a kezét, aki nem így gondolja!

 Hétről, hétre gyűrjük az edzéseket. A forgatókönyv a régi: Misi kiosztja a feladatot -  x ismétlés - és biztos lehet benne, hogy hozzáteszem: one more!

 live. lift. be happy

https://www.facebook.com/pg/onemore.plus1/about/?ref=page_internal