Még az edzés világába való hivatalos visszatérésem előtt történt, hogy szembejött velem egy, a Confidence & Power oldal által kiírt kihívás.

Unalmas nyári időszak volt éppen, a legjobbkor jött a challenge. Úgy gondoltam, érdekes lehet és egyben összekötöm a kellemest a hasznossal is: napi szintű mozgást a fejlődéssel.

Mi is a kihívás lényege? 30 napon át minden nap, az alábbi 3 gyakorlatot kell végezni: HÚzódzkodás, FEkvőtámasz, Kitörés. A mennyiben az ismétlésszámod 10 alatt van az adott gyakorlatból, a kiindulószámod 1, ha 10 felett vagy, abban az esetben a kiindulószámod 11. Végezd a gyakorlatokat minden nap, eggyel emelve az ismétlésszámot! A 30. nap végére istennő/istenkirály leszel.

Ja, ez utóbbi mondat nem volt ott, csak hozzá gondoltam.  Egy biztos, hihetetlen fejlődést ígértek a srácok az esemény leírásában.  Korábban is kezdtem már el kihívásokat, de mindig abbahagytam őket, ilyen-olyan indokkal. Tetszett, hogy itt az adott napi penzumot akárhány sorozatból összerakhattam. Kicsi gyerek mellett az élet egy hullámvasút, reggel van 10-20 perc szabadidőm, de lehet, hogy aztán órákig semmi. Ráadásul túl nagy eszközigénye sem volt a feladatnak, a legkomolyabb a húzódzkodó rúd, ami egészen véletlenül már fellelhető volt a lakásban. Az sem akadály, ha épp nincs kéznél, játszótéren, a hintán is tökéletesen kivitelezhető a gyakorlat.

Bevallom szkeptikus voltam. 3 egyszerű gyakorlat ismételgetésétől leszek erősebb? Ráadásul az eleje vígan ment! Mit nekem pár kitörés, guggolás, erős vagyok, semmi vész. A fekvőtámaszom is 10 felett volt akkor már, ezen sem aggódtam, de a húzódzkodás! Attól azért tartottam kicsit.

10 kitöréssel, 10 fekvőtámasszal, 1 húzonccal kezdtem. Valahol a közepe tájékán kezdtem el érezni, hogy nehezedik a dolog, így nagyobb etapokra osztottam a gyakorlatokat.  Addigra a kitörések olyan jól mentek, hogy cifráztam is: előre, hátra, oldalra, lábemeléssel, esetleg súlyokkal nehezítve. Sokszor használtam biosúlyokat: vagyis a gyerekeimet. Nekik jó móka, együtt töltött idő volt, nekem meg edzés.

 A fekvőtámasz is egyre könnyedebb lett, meg se kottyant a hónap közepén a szűk, szabályos kivitelezés, vagy akár egyben 20 ismétlés.

 Mégis, amiben a legtöbbet adott - amin én a legjobban meglepődtem, mert nem számítottam rá - az a húzódzkodás volt. Az elején kb. 2 ment szabályosan, inkább másfél. A kihívás végére már azonos ismétlésszámmal dolgoztam mindhárom gyakorlatnál. A koncepció az volt, hogy minden körben megcsináltam segítség nélkül annyit, amennyi ment. A többit szalaggal. A végeredmény itt a leglátványosabb: 4 szabályos húzonc lett.

Büszke vagyok magamra, azt hittem kötelességnek fogom érezni a hónap végére, de inkább megszokássá vált. A program beváltotta a hozzá fűzött reményeket, igaz a srácok jelmondata,  az oldschool működik, leteszteltem.

Ez egy igazi OneMore program volt, minden nap eggyel nőtt a tét és végül én nyertem. Alig várom az újabb kihívást novemberben! Próbáld ki Te is, megéri!

live. lift. be happy